Ébredő másnap

- Az emberek gyávák. Állandó rettegésben élnek, saját félelmeik rabjai, és ha mégis szembekerülnek az őket üldöző érzésekkel, szinte mindig elmenekülnek. Rengeteg menekülési forma van. Alkohol, drogok, barátok, szerelem, céltalan vágyaink kiélése. De ettől vagyunk emberek. Képesek vagyunk menekülés közben maradandó, csodás dolgokat létrehozni, alkotni a félelem és fájdalom árnyékában. Tekints csak körbe! Minden remekmű valami elvesztése miatt született. A halál az emberiség legnagyobb hajtóereje. Félünk önön múlandóságunktól, és itt akarunk hagyni magunkból egy darabot. Pedig felesleges. Az utókor úgysem fog ránk emlékezni. Legalábbis nem teljes valónkban. Ha valaki azt mondja neked, ismeri a népe történelmét, ne higgy neki! Egyetlen ember történetét sem lehet ismerni, mivel azt a rengeteg érzést, benyomást, emléket senki más nem ismerheti, csak ő maga. Egy nép történelme a benne élők története. Minden ember emlékezete, aki hozzátett, vagy nem tett hozzá semmit. Épp ezért nem lehet róla fogalmunk, milyen is volt a múlt. Nem voltunk ott. Mint ahogy azt sem tudhatjuk, milyen a jelen, mivel nem vagyunk teljesen itt. Az ember be van zárva saját koponyájába, azon kívül nem lát, és nem hall semmit. Csak a saját bajain keresztül tudja értékelni mások szenvedéseit. Ez pedig nem elég. Objektíven kéne látnunk a világot, úgy ahogy létezik. Ez pedig lehetetlen. Nem vagyunk képesek tisztán látni, mint ahogy képtelenek vagyunk más emberek szemével látni. Mindenki egy-egy egyéniség. A saját tapasztalatai által létrehozott idegháló, amelyben minden egyes metszéspont valamilyen rég elfeledett emléket takar. Sajnos az emberi ideghálózat csak a kudarcok hálózata. Minden ember csak a kudarcain keresztül képes felhőtlenül örülni a sikereinek, és épp ezért nem lesz felhőtlen az öröme.

Még valami. Senkitől ne fogadj el tanácsot, mivel mindenki a saját szemszögén keresztül látja a dolgokat, de ha valakivel valamiben egyet értesz, akkor már közelebb kerültél annak a dolognak az igazságához. Tehát tőlem se fogadd el azt, amit az előbb mondtam neked! Kivéve, ha egyetértünk. Mert akkor közelebb kerültünk a saját igazságunkhoz.

A mágus körül nézett, és elfújta a szivarfüstöt, amihez eddig beszélt. A füst pedig teljesen egyetértett az imént elhangzottakkal, és szép csendben eloszlott a levegőben.