Igy űl a hold ádáz vihar után
Elcsöndesült nagy tornyos fellegen,
És néz alá a méla éjszakán
Bánatosan, de szenvedélytelen,
Hallgatva a sirbolti csöndességet
A rémteli sötét erdő alatt,
Amig a fákról nagy, nehéz könnycseppek
Hervadt levélre halkan hullanak...
"Tudom, hogy nem varázsló Tudom, hogy álomkép Ő is csak félig ember Én is csak félig gép Éget belül, ha rám néz Kínoz, ha lát Elragad, visz magával Minden létező világon át"