Ott állt az ablak előtt

Ott állt az ablak előtt. Bámult a sötét éjszakába és várt valakit. Miközben tekintete a semmibe révedt gyors léptek zaja hallatszott. Valaki felfutott a lépcsőn. Ideges zihálás és félénk léptek zaja szűrődött be a szobába. Elmosolyodott. Tudta hogy megjött, akire várt. Az ajtó felé fordította arcát és figyelmesen várta, hogy az idegen belépjen. A kilincs lenyomódott és egy fiatal lányka hátrált a szobába. Lihegve becsukta az ajtót majd megfordult. Pillanatnyi nyugalma rémületbe váltott mikor meglátta, hogy nincs egyedül.

-Ki maga? -kérdezte félénken

-Miért akarja azt tudni?

-Ki maga? Feleljen vagy… Vagy…

-Vagy mi lesz? Senki se lát magán kívül, ha szólna, hogy egy idegen van a szobájában bizonyosan bolondnak hinnék.

-Nem, az lehetetlen, hogy csak én lássam. Ki maga? Válaszoljon! Mit akar itt? -kérdezte egyre idegesebben. A férfi megfordult és a lány szemébe nézett.

-Uramisten!- sikoltott a lány. A férfinak fekete szeme volt. Arca sápadt, hófehér. Bőre nyirkos. Ahogy a lány égszínkék szemét nézte halovány mosoly jelent meg arcán.

-Látom nagyon tudni szeretné ki vagyok. De ha elárulnám akkor az magának igen rossz lenne.

-Nem érdekel, mondja! Ki maga? És mit akar tőlem?

-Mindent a maga idejében. Nyugodjon meg. Ne féljen tőlem, nem fogok fájdalmat okozni. Csak azért jöttem , hogy elvigyem valahová.

-Nem megyek. Én nem megyek innen sehová. Főleg nem idegenekkel. Hagyjon békén. Távozzon! -üvöltötte a nő. De a férfi csak mosolyogva csóválta a fejét.

-Látom nem hisz nekem. Most bizonyosan bolondnak hiszik, hogy a semmivel ordibál. Nyugodjon le és indulunk.

-Nem megyek sehova! Takarodjon! Tűnjön innen! -kiáltozott egyre idegesebben a lány. A férfi levette sötét posztó kabátját, és ezt mondta:

-Ahova most viszem fázni fog, hiába fűti a harag. Ott hideg lesz az ön nyughatatlan lelkének.

-Hagyjon. Szólok a fogadósnak. Takarodjon!- sírt a nő. És a földre térdepelve könnyezett tovább. A férfi mögé lépett és ráadta a kabátot. A lány felemelte arcát és most olyan barátságosnak tűnt számára az idegen. Az ismeretlen férfi letörölte a lány könnyeit és megcsókolta…

-Akkor ez a szoba megfelel? -kérdezte a fogadós.

-Tökéletes. Mennyi lesz?- kérdezte az új vendég. Ám a beszélgetést egy sikoly törte meg. A fogadós felkapta a fejét, de mivel nem halotta újra folytatni akarta a beszélgetést.

-Szóval, mennyi lesz? - tudakolta a vendég.

-Hagyjon békén! Távozzon!-üvöltötte valaki.

-Áh már megint veszekszik az egyik lakó a másikkal - jegyezte meg zsörtölődve. -Nos az attól függ meddig szeretne itt lakni.

-Takarodjon! Tűnjön innen! -folytatódott a kiabálás

-Ez már elég-mondta haragosan a fogadós-, felmegyek rendet teszek köztük. Elég volt állandóan csak civakodnak.

A fogadós elindult a lépcsőn felfelé.

-Hagyjon. Szólok a fogadósnak! Takarodjon! -hallatszott az újabb ordítás.

A fogadós megelégelte és az ajtóhoz lépett, ahonnan a kiabálás kiszűrődött. Lenyomta a kilincset. Az ajtó engedelmesen nyikordult és nem mindennapi látvány tárult a szeme elé. A félhomályból alig tudta kivenni a részleteket de csakhamar észrevette a földön fekvő nőt. Odasietett és megnézte a pulzusát.

-Te jó ég! Meghalt! Uramisten! De kivel veszekedett? -mondta döbbenten a fogadós. Addigra a vendég is felért és ő is észrevette a földön fekvő nő holttestét.

-Nézze! Véres az ajka…