Az élet értelme

-Egyre többet tűnődök… Egyre többet… Attól félek én nem tudok szeretni. Milyen fájdalmas érzések nélkül élni, milyen fájdalmas. Rideg vagyok mindenkivel szemben, aki szeret. Hiába ölelnek meg én semmit nem érzek, hiába éget a szerelem tüze, én nem érzem a lángokat. Bár sírni tudnék emiatt, de még azt sem tudok… Elkeseredett vagyok és szeretnék érezni. Ha tudnád milyen rossz érzések nélkül csak úgy „lenni” a világban, mert ez így nem élet. Mit nem adnék, ha egyszer fájna valami, vagy ha egyszer örülni tudnék bárminek is. Minek vagyok, ha megfosztottak mindentől mi az élet értelme? - kérdezte Emily. Én nem értem miért ilyen szomorú ezek miatt. Bár láttam rajta hogy sokat tűnődik az előbbieken. Meg akartam vigasztalni, megöleltem, meséltem neki, szép ruhákba öltöztettem de Emily rideg maradt. Mondtam neki, hogy anyu mesélt nekem egy Hókirálynőről akinek rideg volt a szíve és nem szeretett senkit. Talán neki is ez a baja. De Emily csak legyintett egyet  és így szólt:

-Jaj te butus kislány, nagyon kedves tőled, hogy segíteni akarsz de, én természetemtől fogva nem érezhetek semmit… Soha semmit…- Én láttam Emily-n hogy legszívesebben sírna, de szegény nem tud, pedig olyan szép baba…