Ballada, melyben Villon mester embertársai bocsánatát kéri
Nymphetamine 2006.04.17. 13:05
Verjétek nehéz vasbunkókkal
rántottává a képüket;
ruhátokról a nyári zápor
lemossa majd a vérüket.
Ballada, melyben Villon mester embertársai bocsánatát kéri
A bitang úr, ki nyakig ül a borban és szolgáit véresre vereti, a hájas püspök, ki a kolostorban a szűzapácát kergeti, királyok és egyéb zsiványok, s kopasz ruék, kik csorgó nyállal röhögnek ronda képeken, és kocsmahősök, kik az árok mélyén böfögnek részegen, stricik, sintérek, ágyrajárók, kerítőnők és zugbankárok: bocsássanak meg mind nekem.
Zsidók, kik pénzüket kamatra adják, hogy a szegényen bőrt se hagyjanak, és kurvák, akik mellüket mutatják, hogy a polgárok kedvet kapjanak, proletárok, akik kijátszva döglenek meg a híd alatt és lázadók, akik a nyárfa ágán a szabadságra várva fityegnek sárga zsinegen, királyleányok, grófok, bárók, klozettosnők és lócsiszárok: bocsássanak meg mind nekem.
Csak az átkozott polgármester nem! Annak még egyszer a képére mászok, mert a zsarukkal pőre seggemen forgáccsá verte a korbácsot, elvette pénzemet és ráadásul ebédre megrohadt kölest adott. Kóterben várom most a holnapot, hátam feltört az ágy deszkáján s nyolcvan font ólom lóg a térdemen, csak így történt, hogy a pofáján nem ül még ott a névjegyem, és ezt bocsássa meg nekem.
A tiszt urak, kik hősi pózzal csörtetik rozsdás kardjukat, s a kölykök, kik bársonyzacskóban hordják körül a farkukat, a dáma drága bundájában, ki megfesttette ősz haját, s a délelőtti napsugárban büszkén riszálja vén farát: ti, kik dáridóra vártok, míg mi vánszorgunk éhesen: hogy eleget nem köptem rátok, bocsássátok meg énnekem.
Büdös zsaruk, kik minket űznek a föld felett s a föld alatt, és hadvezérek, kik vérünkkel foltozzák meg a várfalat, de a rongyosat elítélik, mert a törvény is csak csalás: vérrel fogunk fizetni nékik, ha jön a nagy leszámolás. Hogy ezt a harcot meg nem érem s mint hadnagy, nem vezethetem, azt ők mindnyájan, remélem, könnyen bocsájtják meg nekem.
AJÁNLÁS:
Verjétek nehéz vasbunkókkal rántottává a képüket; ruhátokról a nyári zápor lemossa majd a vérüket. Egyébként François Villon a nevem, ezt senki ne bocsássa meg nekem.
|